Ölelő Oltár

Oltárképet Huszár Ferenc készítette. A magasba lendülő fa ívek ölelő karokként veszik körül az oltáriszentség-tartót. A csúcspontban levő kereszt felé ívesen szűkülnek, illetve a keresztből kiáradva szétterülnek, közrefogva a zalai dimbes-dombos tájat. Az ívek üvegfestéssel készültek, és a teremtett világ szimbólumai lettek benne elhelyezve. A belső ívben a föld, a külsőben pedig az ég és a víz szimbólumai látszanak. Felül a fény a keresztből kiáradva jelenik meg.

A csúcsban a hópelyhek hatszögletű kristályai a teremtés hat napját jelzik, a galamb a Szentlelket, a pillangó a feltámadást és Jézust idézi. Szintén Jézus szimbóluma a pelikán, az önfeláldozást jelentve, és a hal zárja a sort, mely a kereszténység első, legismertebb jelképe.

A belső ív csúcsát a búzakalász tölti ki, mely az oltáriszentségben a feltámadott urat jelképezi. A nőszirom színeivel a szövetséget és Mária tisztaságát, a napraforgó, pedig azokat az embereket jeleníti meg, akik imádságos lélekkel az Úr felé fordulnak. A szőlő az oltáriszentség, Krisztus vérének jelképe. A tölgy a romlatlanság, az erő, a gesztenye, pedig a titokzatosság és a születés jelképei.

A vérehulló fecskefű a szellemi vakságtól való gyógyulás, a Bogáncs a legyőzött bűn, a mályva és az árvacsalán, pedig a segítő Istenanya jelképei. A csipkebokor Máriára, a kamilla az Istenanya lelki értelemben vett gyógyító erejére utal. Az Ökörfarkkóró, pedig az elhárított szerencsétlenség szimbóluma.

Az üvegfestmények szimmetrikusan, a minket körülölelő világhoz hasonlóan nyernek helyet.
Az ívek hátulról megvilágítást kaptak, így este az Oltárkép, különösen megkapó látvánnyal tündököl.